Budapest első szökőkútja

A pesti ideiglenes vízmű üzembe helyezésével 1868-ban megkezdődött az intézményes vízellátás Pest-Buda területén, ezzel vette kezdetét a Fővárosi Vízművek története is. A vízvezetékrendszer kiépítése lehetővé tette a főváros poros utcáinak, tereinek öntözését is, de nélküle Budapest első szökőkútja sem valósulhatott volna meg. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár még a hálózat bekapcsolása előtt elhatározta, hogy a főváros díszítésére egy szökőkutat, korabeli szóhasználattal „nagyobbszerű vízművet felállítani kíván”. Az eredetileg a Ferenciek terére tervezett, végül a Kálvin téren felállított, Danubius-kútnak keresztelt szökőkutat 1883-ban avatták fel. A tervezési/kivitelezési munkálatokat Ybl Miklósra bízták. A mű budakalászi kőből készült, a kút két medencetányérja közül a nagyobbiknak a köve ezer mázsát nyomott. A budakalászi kőfejtőből Pestre juttatásához különlegesen erős szekeret kellett gyártani. Akadtak, akik attól tartottak, hogy a Margit híd összeroppan majd alatta. Végül a kocsi minden akadályon szerencsésen túljutva, felbokrétázva, diadalmenetben érkezett meg a térre. Felavatását követően a kút a fővárosiak kedvelt találkahelye lett a következő évtizedekben, mívesen faragott kőfiguráit sokan megcsodálták. E jellegzetes szobrok az ország meghatározó folyóit: a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezik.

A kút a második világháborúban megsérült, lebontották. A Kálvin tér új forgalmi rendjének és arculatának kialakításakor már nem szándékoztak eredeti helyére visszahelyezni a kutat. Széttört szobrait Győry Dezső műhelyében újrafaragták, 1959-től mai helyén, az Erzsébet téren látható.