Hany Istók
Az emberek sok évszázadon át éltek együtt a változó kiterjedésű vizekkel, mocsarakkal. Sok történet és monda született, de talán mégiscsak a legérdekesebb egy kisfiúé. Ugyanis történt egyszer (1750-es évek), hogy az egyik mocsaras vidéken találtak egy tíz év körüli, igen vad gyermeket. Testét pikkelyek borították, ujjai között úszóhártya volt, élelemként pedig csak nyers halat fogadott el. A történetet valószínűleg a szájhagyomány színezte ki ilyenre, de ugyanakkor keresztlevél igazolja, hogy egy erdőben talált, tíz év körüli fiúcskát megkereszteltek, és az István nevet kapta. A történet a nyugat-dunántúli – egykor nagy területet elfoglaló – Hanság vidékéhez köthető, és ezért is őrzik a fiú nevét így: Hany Istók.
