A víz útja
Egészen pontosan: hogyan lesz egy németországi sípályából a Gellérthegy tövében málnaszörp?
A címben leírt kérdés érdekesnek hangzik: mi lehet a kapcsolat a két dolog között? A víz örökös körforgása, amire szeretnénk egy példát bemutatni.
Először is tisztázni kell, hogy Budapest a vizét a Dunából kapja. Ez a folyam Németországból ered, majd az itteni patakok, kisebb folyók duzzasztják fel. Aztán Ausztrián keresztül érkezik Magyarországra, magával sodorva német, osztrák és szlovák vízgyűjtő területének esővizeit, illetve az említett sípályán elolvadt havat is.
Magyarországra érkezve a Szigetköz gyönyörű területein sodródik át, majd megkerüli a Visegrádi-hegységet, és elérkezik a Szentendrei-sziget északi csücskéhez. A sziget körül folyik tovább a Duna, ám az általa szállított víz egy kis része a folyó medrébe szivárog.
Mélyen a Duna alatt nagy dolgok történnek: a folyóágy homokja és kavicsrétegei között a természet különleges víztisztító berendezése található, olyan élőlények sokasága, amelyek minden felesleges dologtól megtisztítják az ivóvizet. A víz a sűrű kavicságyon átáramolva tisztul meg, majd egy csőbe (csáp) folyik be – ezt már ember alkotta. Ezek a gyűjtőcsövek tulajdonképpen a parton álló kutak meghosszabbított kezei, amelyeken át a víz csak pontosan a megtisztított rétegből folyhat be a kút aknájába. Ami ide érkezik a csápokon keresztül, az már ivóvíz.
A csápos kút mélyén búvárszivattyú lakik. Azért búvár, mert mélyen a vízszint alatt van elhelyezve. Ez tolja ki a kútból a vizet felfelé, a gyűjtőcsatorna-hálózatba. A csatorna sok kút vizét gyűjti össze, és vezeti a Szentendrei-szigeten Budapest irányába. A főváros magasságában a gyűjtőcsatorna mélyen a föld alá bukik, alagúton, illetve „bújtatón” alulról kerüli meg a Dunán továbbhömpölygő vizet. Ezután továbbvezeti a kitermelt mennyiséget Káposztásmegyerre, ahol a szivattyútelep végre benyomja a budapesti főnyomóvezeték-hálózatba.
A nagy átmérőjű főnyomóvezeték ezután elvezet a Gellért-hegyen lévő nagy víztárolóhoz, ahol a víz útközben fel nem használt része megpihenhet, amíg nem indul vissza a főnyomóhálózaton a fogyasztók felé.
A főnyomók gerincvezetékekre, azok pedig kisebb elosztóvezetékekre ágaznak szét – például éppen a Gellért-hegy aljában is. Így a víz meg is érkezett az utcánkba, az ottani vezetékben várja, hogy felhasználjuk. Az elosztóvezetékből befordul a már csak locsolótömlő-vastagságú bekötővezetékbe, majd egy érdekes kerekes szerkezeten (vízmérő) át jut be a házba.
Általában, ha házat építenek, a csővezetékek a falba kerülnek – különben útban lennének. Ezért nem mindig egyszerű követni a belső vezetékek nyomvonalát. De a konyhai csaptelep a mosogató felett könnyen észrevehető, és bár a falra van szerelve, tudjuk, a víz nem a falból jön – hosszú csőhálózat lapul mögötte. Ha kinyitjuk a vízcsapot, a bekötővezetékben addig várakozó víz megindul, hiszen a nyitott csap a kiutat jelenti a nagy nyomás alatt álló vízhálózatból.
Hogy innen hogyan lesz málnaszörp, azt már mindenki tudja…
