Termelésirányítás

A Fővárosi Vízművek az ivóvízellátáshoz összesen kb. 750 kutat, 54 medencét és több mint 80 gépházat, két nagy vízkezelő-művet üzemeltet. Ezek az egységek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a csővezeték-hálózat köti össze őket. Ha egy-egy víztárolóba vizet kell tölteni, ezt valamelyik gépházban levő szivattyúval tesszük, de lehet, hogy egy kútnak is el kell indulnia  hozzá.

Erre a bonyolult feladatra használják az „üzemirányító” rendszereket szerte a világon. Olyan számítógépes programot (programcsomagot) kell elképzelni, ami minden gépház és víztároló üzemét egyszerűen megmutatja. A monitorok és villogó sémafal előtt figyelő szakember nézőpontjából egy videojáték az üzem. Kis piros és zöld háromszögek jelentik az éppen kikapcsolt és bekapcsolt szivattyúkat, kisebb-nagyobb téglalapoknak látszanak a víztárolók, bennük kékkel megszínezve a pillanatnyi vízszint. Aki ott ül, azt gondolhatja, hogy egy összetett stratégiai játékot játszik, de tudnia kell, hogy több százezer tonnányi vizet kormányoz, és közel kétmillió ember friss ivóvizéről gondoskodik.

A feladat megvalósításához elég komoly informatikai és adatközlő rendszerre van szükség. Ezzel pedig a teljes vízellátórendszer egyetlen szobából irányítható, ahová minden információ befolyik, a legelső kúttól a legutolsó gépházig. Természetesen itt éjjel-nappal ül valaki, folyamatosan felügyelve a vízellátást. 

Nézzük, mi is a feladat!

A kép bal oldalán látszik négy (fekete) szivattyú, amelyek feladata, hogy átemeljék a vizet. Ezt a négy szivattyút kell megrajzolnunk videojátékként a legfontosabb méréseivel, jeleivel együtt, és minden szivattyú mellett be- és kikapcsoló gomb is „üldögél” a működtetéshez.

Innentől csak egy lépés, hogy bonyolult grafikonok, tarkabarka eseménynaplók és villogó sémafal is segítse az üzem felügyeletét, a több 10 000 jel gyors, pontos áttekintését.