Van-e ólom az ivóvizemben?
Az ólom ezüstös-szürkés színű, puha, képlékeny, nagy sűrűségű fém. Egy toxikus elem, amely az emberi szervezetbe kerülve idegrendszeri és fejlődési zavarokat okozhat, és különösen a várandós édesanyák, magzatok, csecsemők és kisgyermekek egészségét veszélyezteti, ha jelentős ólommennyiséggel érintkeznek.
Az ólom elemi állapotában nem, csupán ércként található meg a természetben. Toxikussága sokáig nem volt ismert, így az egyik legrégebb óta ismert fém, amelyet már az ókori Egyiptomban is alkalmaztak agyagedények mázához. Használata a 19–20. században már általános és elfogadott volt, egyebek között evőeszközöket, edényeket, vízvezetékeket gyártottak belőle. Toxikussága miatt az ólom ilyen célú felhasználását az 1970-es évektől kezdve tiltják Európában.
Ma is előfordulhat azonban, hogy az 1970-es évek előtt épült lakások, házak belső vízhálózata a pár évtizeddel ezelőtt még elfogadott ólomvezetékekből áll, illetve egyéb ólomtartalmú szerelvényekből (csaptelepek, rézötvözetek, forrasztóanyagok stb.) is származhat kisebb mértékű kioldódás.
Joggal merülhet tehát fel fogyasztóinkban a kérdés: vajon tartalmaz-e ólmot az általuk fogyasztott ivóvíz?
A 2020-ban kiadott Ivóvíz-direktíva, a WHO ajánlását is figyelembe véve 10µg/L megengedett koncentrációt ír elő, melyet 2035-ig 5µg/L parametrikus értékre kell csökkenteni.
A társaságunk által szolgáltatott víz ólomkoncentrációja határértéken aluli, erre a linkre kattintva részletes információk érhetők el erre vonatkozóan. Esetenként találkozhatunk határértéken felüli értékekkel is. Ilyenkor kivizsgálás szükséges ahhoz, hogy az ólomszennyezés eredetét megtaláljuk.
Mit tud tenni a fogyasztó? Hogyan lehet ellenőrizni, hogy van-e ólomvezeték az ingatlan belső vízhálózatán?
A festetlen ólomcsövek mattszürke színűek és általában lekerekített, kiszélesített peremmel kapcsolódnak más csövekhez. Anyaguk puha, karcolás esetén pedig fényes, ezüstszínű fémfelület válik láthatóvá. Ha a csövet fém tárggyal megkopogtatjuk, az ólomcső tompa hangot ad, míg a vörösréz vagy vascső esetében élesebb, csengő hangot hallhatunk.
Főmérővel rendelkező fogyasztóink (ez főképp családi házakra jellemző) a vízóraakna fedelét felnyitva tudják a belső hálózatról a főmérőre csatlakozó vezetéket megvizsgálni. Mellékmérős ügyfeleink és azok, akik vízmérő nélkül, a közös költség részeként fizetik vízdíjukat, a lakásnak azokon a pontjain ellenőrizhetik a vezetékek anyagát, ahol azok a falon kívül futnak, például a konyhai vagy fürdőszobai csapok alatt.
Tudni kell azonban hogy a fenti módszerek csak irányadóak, és az alaposabb vizsgálat érdekében mindenképpen célszerű szakember segítségét kérni!
Amennyiben az ólom forrása az épületen kívüli vízhálózatban található (például a bekötő vezetéken), akkor az ivóvíz-szolgáltatóhoz, azaz hozzánk kell fordulni a problémával. Amennyiben azonban az ólomforrás az épület belső ivóvízhálózatában van, a felelősség a tulajdonosé, aki nem kötelezhető az ólomforrás, az ólomcsövek eltávolítására, ezt saját érdeke diktálja.
Mi a teendő, ha a belső vízhálózaton ólomvezetéket talál?
Az sem feltétlenül jelent közvetlen veszélyt, ha valaki a belső hálózatának valamely pontján ólomvezetéket talál. A fővárosi, közepesen kemény vízben lévő ásványi anyagok – különösen a magnézium és a kalcium – a belső ivóvízhálózatokban esetlegesen előforduló ólomvezetékekben ugyanis vízkő formájában lerakódnak, ami csökkenti az ólom ivóvízbe oldódásának esélyét. Csak erre azonban semmiképpen sem szabad alapozni, a régebbi, sőt az újabb lakások és házak belső vízhálózatát is mindenképp érdemes megvizsgálni, szükség esetén felújítani.
Fontos megjegyezni, hogy az ivóvíz ólomtartalma kizárólag laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg, jellegzetes íze vagy szaga ugyanis nincs. A csapvíz ólomtartalmának kockázatát, akár épületekre lebontva is, az NNGYK által kiadott térképen lehet ellenőrizni, erre a linkre kattintva. Fontos azonban, hogy a térkép kizárólag az épületek kora alapján feltételezett kockázatot jelez, nem valós mérési eredményeken alapul.
Amennyiben a csapvízben nagy mennyiségű ólom fordul elő, fogyasztás előtt a csapokat ki kell folyatni, függően attól, hogy hol találhatóak az ólomcsövek: ha az épületen belül, akkor 1-2 percig, ha az elosztóhálózatban (is), akkor legalább 5 percig. A víz felforralása az abban található ólom mennyiségét nem csökkenti. Átmeneti megoldásként ivóvíz-utótisztító berendezés használata is lehetséges, ezekről az NNGYK honlapján (https://www.nnk.gov.hu/) lehet bővebben tájékozódni.
Kérjük, ismerje meg a népegészségügyi szerv ólomról szóló lakossági tájékoztató anyagát!
Az ólom elemi állapotában nem, csupán ércként található meg a természetben. Toxikussága sokáig nem volt ismert, így az egyik legrégebb óta ismert fém, amelyet már az ókori Egyiptomban is alkalmaztak agyagedények mázához. Használata a 19–20. században már általános és elfogadott volt, egyebek között evőeszközöket, edényeket, vízvezetékeket gyártottak belőle. Toxikussága miatt az ólom ilyen célú felhasználását az 1970-es évektől kezdve tiltják Európában.
Ma is előfordulhat azonban, hogy az 1970-es évek előtt épült lakások, házak belső vízhálózata a pár évtizeddel ezelőtt még elfogadott ólomvezetékekből áll, illetve egyéb ólomtartalmú szerelvényekből (csaptelepek, rézötvözetek, forrasztóanyagok stb.) is származhat kisebb mértékű kioldódás.
Joggal merülhet tehát fel fogyasztóinkban a kérdés: vajon tartalmaz-e ólmot az általuk fogyasztott ivóvíz?
A 2020-ban kiadott Ivóvíz-direktíva, a WHO ajánlását is figyelembe véve 10µg/L megengedett koncentrációt ír elő, melyet 2035-ig 5µg/L parametrikus értékre kell csökkenteni.
A társaságunk által szolgáltatott víz ólomkoncentrációja határértéken aluli, erre a linkre kattintva részletes információk érhetők el erre vonatkozóan. Esetenként találkozhatunk határértéken felüli értékekkel is. Ilyenkor kivizsgálás szükséges ahhoz, hogy az ólomszennyezés eredetét megtaláljuk.
Mit tud tenni a fogyasztó? Hogyan lehet ellenőrizni, hogy van-e ólomvezeték az ingatlan belső vízhálózatán?
A festetlen ólomcsövek mattszürke színűek és általában lekerekített, kiszélesített peremmel kapcsolódnak más csövekhez. Anyaguk puha, karcolás esetén pedig fényes, ezüstszínű fémfelület válik láthatóvá. Ha a csövet fém tárggyal megkopogtatjuk, az ólomcső tompa hangot ad, míg a vörösréz vagy vascső esetében élesebb, csengő hangot hallhatunk.
Főmérővel rendelkező fogyasztóink (ez főképp családi házakra jellemző) a vízóraakna fedelét felnyitva tudják a belső hálózatról a főmérőre csatlakozó vezetéket megvizsgálni. Mellékmérős ügyfeleink és azok, akik vízmérő nélkül, a közös költség részeként fizetik vízdíjukat, a lakásnak azokon a pontjain ellenőrizhetik a vezetékek anyagát, ahol azok a falon kívül futnak, például a konyhai vagy fürdőszobai csapok alatt.
Tudni kell azonban hogy a fenti módszerek csak irányadóak, és az alaposabb vizsgálat érdekében mindenképpen célszerű szakember segítségét kérni!
Amennyiben az ólom forrása az épületen kívüli vízhálózatban található (például a bekötő vezetéken), akkor az ivóvíz-szolgáltatóhoz, azaz hozzánk kell fordulni a problémával. Amennyiben azonban az ólomforrás az épület belső ivóvízhálózatában van, a felelősség a tulajdonosé, aki nem kötelezhető az ólomforrás, az ólomcsövek eltávolítására, ezt saját érdeke diktálja.
Mi a teendő, ha a belső vízhálózaton ólomvezetéket talál?
Az sem feltétlenül jelent közvetlen veszélyt, ha valaki a belső hálózatának valamely pontján ólomvezetéket talál. A fővárosi, közepesen kemény vízben lévő ásványi anyagok – különösen a magnézium és a kalcium – a belső ivóvízhálózatokban esetlegesen előforduló ólomvezetékekben ugyanis vízkő formájában lerakódnak, ami csökkenti az ólom ivóvízbe oldódásának esélyét. Csak erre azonban semmiképpen sem szabad alapozni, a régebbi, sőt az újabb lakások és házak belső vízhálózatát is mindenképp érdemes megvizsgálni, szükség esetén felújítani.
Fontos megjegyezni, hogy az ivóvíz ólomtartalma kizárólag laboratóriumi vizsgálattal állapítható meg, jellegzetes íze vagy szaga ugyanis nincs. A csapvíz ólomtartalmának kockázatát, akár épületekre lebontva is, az NNGYK által kiadott térképen lehet ellenőrizni, erre a linkre kattintva. Fontos azonban, hogy a térkép kizárólag az épületek kora alapján feltételezett kockázatot jelez, nem valós mérési eredményeken alapul.
Amennyiben a csapvízben nagy mennyiségű ólom fordul elő, fogyasztás előtt a csapokat ki kell folyatni, függően attól, hogy hol találhatóak az ólomcsövek: ha az épületen belül, akkor 1-2 percig, ha az elosztóhálózatban (is), akkor legalább 5 percig. A víz felforralása az abban található ólom mennyiségét nem csökkenti. Átmeneti megoldásként ivóvíz-utótisztító berendezés használata is lehetséges, ezekről az NNGYK honlapján (https://www.nnk.gov.hu/) lehet bővebben tájékozódni.
Kérjük, ismerje meg a népegészségügyi szerv ólomról szóló lakossági tájékoztató anyagát!
