Vízminőség, vízkeménység

• Mivel történik a fertőtlenítés?
  
  Az ivóvizet csőhálózatba jutása előtt klórgázzal fertőtlenítjük, folyamatosan működő klóradagolók segítségével. Műtárgyak (kutak, medencék, víztornyok) és csőhálózati szakaszok esetében hypót is használunk fertőtlenítésre.
   
• Milyen mértékben adagoljuk a vízhez a fertőtlenítő anyagot?
  
  Olyan mértékben, hogy az elfogyasztott víz ne okozzon közegészségügyi problémát.
  
  Jelenleg a mérhető maradék klórtartalom 0,2 mg/l, ez megfelel az egészségügyi hatóság ajánlásának. Ettől az értéktől akkor térünk el, ha a szolgáltatott víz minőségét valamilyen káros behatás éri (például árvíz, csőtörés stb.).

Az ivóvíz élvezeti értékét és a mosáshoz használt víz hatékonyságát részben az ivóvíz keménysége, vagyis hogy egy liter víz mennyi kalcium-oxidot (CaO) tartalmaz. A mérések alapján a fővárosban túlnyomórészt közepes keménységű vízről beszélhetünk. Fontos, hogy tudjuk: minél keményebb a víz, annál jobb ízű. Igaz ugyanakkor, hogy annál kevésbé hatékony mosáskor és a mosógépünk se szereti a túl kemény vizet. Legtöbbször – így például a mosóporok csomagolásán – a víz keménységét úgynevezett német keménységi fokban (nk)* adják meg.

• Nagyon lágy: 40 mg/liter CaO alatt (4 nk)
• Lágy: 40-80 mg/liter között CaO (4-8 nk)
• Közepesen kemény: 80-180 mg/liter CaO között (8-18 nk)
• Kemény: 180-300 mg/liter CaO között (18-30 nk)
• Nagyon kemény: 300 mg/liter CaO felett (30 nk)

Társaságunk szolgáltatási területén az ivóvíz átlagos keménysége 132 mg/l CaO.

*A német keménységi fok (nk) a CaO mg/liter egy tizede, tehát például 132 mg/liter CaO esetén az érték 13,2 nk (2020).

Az ólomról

A közbeszédben és sokszor sajnos a hírekben is téves információk és alaptalan rémhírek keringenek, így joggal merülhet fel fogyasztóinkban a kérdés: vajon tartalmaz-e ólmot az általuk fogyasztott ivóvíz?  Szeretnénk a szolgáltatási területünkön élőket megnyugtatni: a Fővárosi Vízművek által szolgáltatott ivóvízben még a legfrissebb, 2013. december 25-én csökkentett határértéket sem éri el az ólomtartalom. 

Célunk, hogy fogyasztóink megbízható és pontos információk alapján és ne szóbeszédekre támaszkodva tájékozódjanak. 

Mi az ólom?
Az ólom ezüstös-szürkés színű, puha, képlékeny, nagy sűrűségű fém. 

Miért és kire veszélyes az ólom?
Az ólom toxikus elem, amely az emberi szervezetbe kerülve idegrendszeri és fejlődési zavarokat okozhat. A jelentős ólommennyiséggel való érintkezés különösen a magzatok és a kisgyermekek esetében veszélyeztetheti az egészséget. 

Hogyan fordul elő a természetben?
Az ólom elemi állapotában nem, csak ércként található meg a természetben. 

Hogyan kerülhet az ólom a közvetlen környezetünkbe, az ivóvízbe?
Az ólom az egyik legrégebben ismert fém, melyet már az ókori Egyiptomban is alkalmaztak agyagedények mázához. A XIX-XX. században már általános és elfogadott volt a használata, többek között evőeszközöket, edényeket, vízvezetékeket gyártottak belőle. Az ólom ilyen irányú felhasználását azonban az 1970-es évektől kezdve betiltották Európában. 
Az 1970-es évek előtt  épült lakások, házak esetében azonban előfordulhat, hogy az ingatlan belső vízhálózata mind a mai napig a pár évtizeddel ezelőtt még elfogadott ólomvezetékekből áll.  

Milyen előírások határozzák meg a vízben található ólom határértékét?
Az Európai Unió által meghatározott ivóvíz-minőségi előírások betartása a tagországok felelőssége. Az 1998-ban kiadott Ivóvíz-direktíva (Drinking Water Directive) a megengedett ólomkoncentráció fokozatos csökkentését írja elő: az eredetileg megengedett 50 μg/l értéket öt éven belül 25 μg/l-re, további tíz év alatt 10 μg/l-re kellett csökkenteni. Az ehhez szükséges költségeket Nagy-Britanniában 21 milliárd dollárra, az Európai Unió országaiban összesen mintegy 100 milliárd dollárra becsülték. 
Az új, 25 μg/l-ről 10 μg/l-re csökkentett határérték az Európai Tanács 98/83/EK irányelve és a 201/2001-es (X. 25.) Korm. rendelet alapján 2013. december 25-én lépett hatályba. 

Jelenleg hazánkban mekkora a víz ólomtartalmára vonatkozó határérték?
 A 201/2001-es (X. 25.) Korm. rendelet értelmében 2013. december 25-től az ólom ivóvízben megengedett határértéke Magyarországon is10 μg/l. 

Megfelel-e a Fővárosi Vízművek által szolgáltatott víz a fenti határértéknek?
Amint azt az alábbi táblázat is jól mutatja, a társaságunk által szolgáltatott víz ólomkoncentrációja határértéken aluli. 

Fontos azonban, hogy az egyes ingatlanok belső hálózata részben vagy egészben ólomvezetékekből állhat, amelyekből ólom oldódhat az ivóvízbe.
 

Az ivóvíz legfontosabb összetevői a Fővárosi Vízművek Zrt. szolgáltatási területén

Paraméter	Mértékegység	Határérték	Átlagértékek (2020)
Klorid	mg/l	100	22
Vas	µg/l	200	21
Mangán	µg/l	50	1
Nitrát	mg/l	50	8
Nitrit	mg/l	0,10	<0,03
Ammónium	mg/l	0,20	<0,04
Összes keménység	mg/l CaO	50-350	132
Vezetőképesség	µS/cm	2500	465
pH	-	6,5-8,5	7,60
Szabad aktív klór	mg/l	-	0,21
Arzén	μg/l	10	1,3
Ólom	μg/l	10	0,7

Hogyan lehet ellenőrizni, hogy van-e ólomvezeték az ingatlan belső vízhálózatán?
A festetlen ólomcsövek matt szürke színűek és általában lekerekített, kiszélesített peremmel kapcsolódnak más csövekhez. Anyaguk puha, karcolás esetén fényes, ezüstszínű fémfelület válik láthatóvá. Ha a csövet fém tárggyal megkopogtatjuk, az ólomcső tompa hangot ad, míg a vörösréz vagy vascső esetében élesebb, csengő hangot hallhat. 

Főmérővel rendelkező fogyasztóink (ez főképp családi házak esetén jellemző) a vízóraakna fedelét felnyitva tudják megvizsgálni a belső hálózatról a főmérőre csatlakozó vezetéket. Mellékmérős ügyfeleink vagy azok, akik vízmérő nélkül, a közös költség részeként, általányban fizetik vízdíjukat, a lakásnak azokon a pontjain ellenőrizhetik a vezetékek anyagát, ahol azok a falon kívül futnak (például a konyhai vagy fürdőszobai csapok alatt). 

Tudni kell azonban hogy a fenti módszerek csak irányadóak, az alaposabb vizsgálat érdekében mindenképpen célszerű szakember segítségét kérni!

Mi a teendő, ha valaki ólomvezetéket talál belső vízhálózatán?
Az sem jelent feltétlenül közvetlen veszélyt, ha valaki a belső hálózatának valamely pontján ólomvezetéket talál. A fővárosi, közepesen kemény vízben lévő ásványi anyagok – különösen a magnézium és a kalcium – a belső ivóvízhálózatokban esetlegesen előforduló ólomvezetékekben vízkő formájában lerakódnak, amely csökkenti az ólom ivóvízbe oldódásának esélyét. Csak erre azonban semmiképpen sem szabad alapozni, a régebbi, sőt az újabb lakások és házak belső vízhálózatát is mindenképp érdemes megvizsgálni, szükség esetén felújítani.

Ha valakit aggaszt az általa használt víz minősége, esetleg további kérdése lenne a társaságunk által szolgáltatott víz minőségéről, munkatársaink készséggel nyújtanak további tájékoztatást a Vízvonal 06 1 247 7777-es telefonszámán vagy online felületünkön, a kapcsolat, ügyeim menüben.

A Vízvonal telefonszáma mobiltelefonról is a 06 1-es előhívóval hívható. 20-as, 30-as, 70-es és egyéb előhívókkal a Vízvonal nem érhető el.

Ahhoz, hogy Budapest minden pontjára eljusson a tiszta, egészséges ivóvíz, a Fővárosi Vízművek egy több mint 5000 kilométer hosszú hálózatot üzemeltet.  Mivel a vízhálózat nem egy steril közeg, így fontos, hogy a szükséges minimum elvét követve a megfelelő mennyiségű fertőtlenítőszert adagoljunk az ivóvízhez. Ez akadályozza meg ugyanis, hogy káros mikrobiológiai folyamatok induljanak meg a víz útja során a hálózatban, és így tudjuk az ivóvízen keresztüli fertőzések veszélyét kizárni. A víz fertőtlenítését a ma alkalmazott fertőtlenítési eljárások közül az ilyen hosszú hálózatok esetében leghatékonyabb klórgázzal végzi a Fővárosi Vízművek.

Előfordulhat, hogy – különösen a nyári nagy melegben vagy árvízkor, amikor a víz fertőződésének veszélye nagyobb – a megszokottnál klórosabb szagúnak érezzük a vizet. Ezt könnyen kiküszöbölhetjük, ha fogyasztás előtt egy kancsóban félórát pihentetjük, ami alatt illékony tulajdonsága miatt a szabad klór távozik a vízből.

A klórozás során esetlegesen keletkező melléktermékek, az úgynevezett trihalometánok (THM) szintjére vonatkozóan szigorú határértéket (50 µg/l) ír elő az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló  201/2001 (X.25) Kormányrendelet. A Fővárosi Vízművek Laboratóriuma az ivóvíz összes THM tartalmát folyamatosan ellenőrizi a hálózatban. 2020-ban szolgáltatási területünkön az átlagérték 11,6 µg/l volt.

Bár az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001 (X.25) Kormányrendelet a gyógyszerek és egyéb gyógyszergyári vegyi anyagok esetleges maradványának vizsgálatát nem írja elő, a Fővárosi Vízművek a Budapesti Műszaki Egyetem szakértőinek bevonásával egy K+F program keretében végzett ilyen jellegű méréseket. Ennek során a statisztikai adatok szerint leggyakrabban használt gyógyszerek – szteroid hormonok és nem szteroid jellegű vegyületek – esetleges jelenlétét vizsgáltuk a Duna vizében, az ivóvízbázisainkon, a vízkezelés előtti és utáni pontokon. A jelenleg rendelkezésre álló mérési technikákkal az ivóvízben nem találtunk kimutatható mennyiségben gyógyszermaradványt, annak ellenére, hogy a módszerek érzékenysége nagy, hiszen nanogrammnyi (a gramm milliomod része) mennyiségeket is képesek kimutatni. Ezek a vegyületek általában felszíni vizekben találhatóak meg, azonban nemzetközi összehasonlítás alapján a Duna vízminősége jóval kedvezőbb, mint más európai folyóké.  

Érdekesség
Tételezzük fel, hogy egy laboratórium egy liter ivóvízben kimutat 100ng ibuprofent, mely egy forgalomban lévő láz- és fájdalomcsillapító  tabletta hatóanyaga.

Egy tablettában ebből a hatóanyagból 400mg van, tehát egy tabletta ennyi ibuprofen hatóanyagot tartalmaz.
400mg=400 000 000ng.

Ha a feltételezetten ibuprofennel szennyezett víz 1 literjében 100ng hatóanyagot találnának, akkor az egy tabletta hatóanyagának megfelelő mennyiséget 4 millió liter víz tartalmazná, ami 20 millió pohár vizet jelent.

Tehát ennyit kellene meginnunk a vízből, hogy egy tablettányi hatóanyag a szervezetünkbe kerüljön.

Még több részlet a gyógyszermaradványokról 

A növényvédőszerek, más néven peszticidek különféle rovarölő-, gyomirtó-, gombaölő-, algaölő ill. rágcsálóölő szerek összessége, amelyek a felszíni vagy felszín alatti vízforrásba történt bemosódás eredményeképpen kerülhetnek a vízbázisba, elsősorban mezőgazdasági tevékenységből. A bemosódás mértékét és egészségkockázatát számos tényező befolyásolja: növényvédőszerek minősége, bomlási ideje, bomlástermékeik toxikussága, a talaj szerkezete, éghajlati és csapadékviszonyok és a vízforrás jellemzői, mélysége, védettsége.

A rendszeresen vizsgálandó peszticidek körét az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001 (X.25.) Kormányrendelet szerint az OTH határozza meg az OKI javaslata alapján.